Khepera

 > Vissza < 


A legősibb egyiptomi istenek egyike. Igen keveset tudunk róla, kultusza nagyon nehezen érhető nyomon az egyiptomi vallásban. Szövegekben és ábrázolásokon találkozhatunk vele, de templomáról se tudunk, és mitológiai szerepe sem tisztázott.

Funkciójának két dimenziója szorosan összefügg egymással. Egyfelől ő a teremtés szimbóluma, az önmagából keletkező létező. Neve teljes alakjában (Khepera Kheper-Dzsesef) azt jelenti "Aki Önmagát Teremti", "Aki Önmagából Keletkezik" (a kheper szó jelentése: történni, keletkezni, teremteni, válni valamivé). Legtöbbször szkarabeuszként ábrázolják, vagy szkarabeusz-fejű emberként, esetleg teljesen antropomorf alakban, szkarabeusz-szimbólummal a feje fölött. A szkarabeusz széles körben ismert egyiptomi szimbólum, de jelentésével csak kevesen vannak tisztában. Felmerül a kérdés, hogy mi köti össze a teremtő istent a ganajtúró bogárral. A választ a szkarabeusz szaporodási szokásaiban kell keresnünk. A bogár petéit a görgetett rögbe helyezi és az új egyed teljes fejlődési periódusán keresztül ott is marad. A rögből már a kifejlett bogár bújik elő. Az egyiptomiak ebből annyit láttak, hogy a szkarabeusz élettelen anyagból válik élővé, illetve életet teremt az élettelen anyagból. Így vált szimbólumává az önmagából keletkező életnek, a teremtésnek és a megújulásnak.

A megújuláshoz kapcsolódik szerepének másik vonatkozása, mely a naphoz és Ré-hez, a napistenhez köti. Eszerint Khepera a nap égi útjának egyik stádiumát jelképezi, a felkelő napot, a megújult, megfiatalodott, újjáéledt Rét. Erre a szerepére utal IV. Thotmesz sztéléje, mely a gízai Nagy Szfinx mellső mancsai között áll. A felirat szerint Khepera a gízai nekropolisz őrzője és a Szfinx nem más, mint az ő sírja. A Nagy Szfinx kelet felé néz, a felkelő napot kémleli évezredek óta. Arra a pontra szegezi tekintetét, ahol Khepera minden reggel feltűnik. IV. Thotmesz a hallhatatlanság isteneként is utal rá ( ld. Idézetek).

Boleslaw Prus "A fáraó" című könyvében hadsereget térítenek le a kijelölt vonulási útról és egy élet munkájával kiásott csatornát temetnek be azért, hogy elkerüljenek egy szkarabeuszt, melyet egy katona az úton látott. Nem akarják kockáztatni, hogy a sereg eltapossa a szent állatot. Hogy ez az epizód mennyire fedi valóságot, hogy az istenség tiszteletét mennyire vetítették le magukra az állatokra, azt nem tudhatjuk biztosan. Utalások azért akadnak, de ezek különbözhettek az egyes állatok esetében. (Ha zargatásuk bűn volt, akkor hogyan vadászhattak vizilóra, amely Thoérisznek és Széthnek is szent állata volt? Nem mondhatjuk ezt általánosságban.) Az biztos, hogy az állat, melyben az adott isten megtestesül szentnek számított, de nem egylényegűnek magával az istenséggel.

A szkarabeusz esetében azt hiszem kijelenthetjük, hogy a "Fáraó"-ban leírt eset reálisnak tűnik.

A szkarabeusz nagyon széles körben elterjedt vallási szimbólum volt Egyiptomban, amulettként az egyik legnépszerűbb jelkép volt. Gyakran talákozunk vele ékszereken, királyi jelképeken is. Kheperáról ehhez képest meglepően keveset hallunk. Titokzatos és tisztázatlan alakja ő az egyiptomi pantheonnak. Jelképének népszerűsége és gyakori ábrázolása (leginkább szkarabeusz-formában, más alakban elég ritka) egyrészről szöges ellentétben áll személyének titkozatosságával, másrészről viszont számolnunk kell azzal a tényezővel, hogy az egyiptomi ember nem jegyezte le a számára egyértelmű, magától értetődő dolgokat. Ezért nem maradt fenn eredeti forrásban Ízisz és Ozírisz története sem. Annyira közismert volt, hogy nem volt rá szükség, hogy lejegyezzék. Talán Khepera szerepe és mitológiája is emiatt nem maradt fenn írásos formában. Az is lehetséges, hogy nem tisztelték különálló istenként, csak Ré egyik megjelenési formájaként.

Más néven: Khepri, Kheper.


^Lap tetejére^
 > Vissza <